Hogyan befolyásolja a raklap kialakítása a 20 láb és 40 láb konténerek kihasználását

A konténerhasználatot gyakran fuvartervezési problémaként kezelik, de az eredmény egy része sokkal korábban – a raklap tervezése során – meghatározásra kerül. A raklap hossza, szélessége, magassága, súlya, fedélzeti geometriája és egymásba ágyazhatósága mind befolyásolhatja, hogy a rakomány mennyire hatékonyan fér el a 20 és 40 láb hosszúságú konténerekben.

Két hasonló teherbírású raklap kialakítása nagyon eltérő szállítási eredményeket eredményezhet. Az egyik hatékonyan igazodhat a konténer méretéhez és a rakomány lábnyomához, míg a másik nem használt padlócsíkokat, szükségtelen túlnyúlást vagy extra csomagolási súlyt hoz létre. Az ismétlődő szállítmányokat mozgató exportőrök számára a raklapok geometriájának kis különbségei a konténerkapacitás és a logisztikai költségek jelentős változásaiba halmozódhatnak fel.

A konténerhasználat a raklap lábnyomával kezdődik

A raklapos konténertervezés első kérdése általában az, hogy hány raklap fér el a konténerpadlón. Ez a számítás a raklap alapterületével – a raklap külső hosszával és szélességével – kezdődik, de a válasz nem egyszerűen az alapterület és a raklapterület elosztása.

A raklapnak fizikailag be kell illeszkednie a sorokba és oszlopokba, ami azt jelenti, hogy a hossz-szélesség aránya éppúgy számít, mint a teljes területe. Az általános exportrakodólap-alapnyomok olyan formátumokat tartalmazhatnak, mint az 1200 × 1000 mm, 1200 × 800 mm, 1100 × 1100 mm, 1140 × 1140 mm, valamint az egyedi rakományhoz kifejlesztett testreszabott méretek.

Az egyik irányban hatékonyan működő raklap helyet pazarolhat a másikban. Egyes rakodási tervek az összes raklapot ugyanabban az irányban használják, míg mások az elforgatott raklapokat kombinálják a rendelkezésre álló padló hatékonyabb kihasználása érdekében.

Ez az oka annak, hogy az exportra szánt raklap kiválasztását nem szabad azzal a feltételezéssel kezdeni, hogy minden konténeres termékhez automatikusan a legelterjedtebb szabványméret a legjobb méret.

A raklap méretének kis változtatásai nagy holttereket hozhatnak létre

A konténerbetöltés nagyon érzékeny a méretkompatibilitásra. A raklapszélesség kismértékű növekedése vagy a rakomány túlnyúlása néha megakadályozhatja, hogy két egység egymás mellé férjen, így olyan alapterület marad, amelyet nem lehet hatékonyan kihasználni.

Ugyanez a probléma a tartály hossza mentén is előfordulhat. Ha a raklap méretei nem oszlanak meg hatékonyan a rendelkezésre álló rakodótérben, akkor az utolsó sor használhatatlan rést hagyhat akkor is, ha a teljes kihasználatlan terület viszonylag kicsinek tűnik.

Ez az arány első becslésként hasznos, de önmagában nem jelenti a tényleges szállítási hatékonyságot. A valós rakodási terveknek figyelembe kell venniük a rakomány túlnyúlását, az ajtóhoz való hozzáférést, a rögzítő anyagokat, a rakodófelületet, a targonca távolságát és a raklapok berakodásának gyakorlati sorrendjét.

A 20 és 40 lábos konténerek különböző betöltési stratégiákat jutalmaznak

A 40 láb hosszúságú konténer hosszabb, mint egy 20 láb hosszúságú, de ez nem jelenti azt, hogy a leghatékonyabb rakodási minta mindig a 20 láb elrendezés egyszerű megduplázása.

A hosszabb konténerek több lehetőséget biztosítanak a raklapok váltakozó tájolására, de nagyobb teret adnak a halmozott mérettelenségnek is. A több raklapsorban ismétlődő kis rés jelentős kihasználatlan területté válhat a konténer végére.

A 20 láb-os konténerek gyakran kedvelik a sűrű, kompakt rakományokat

A húsz láb hosszúságú konténereket általában sűrű vagy viszonylag nehéz ipari rakományokhoz használják. Ezekben a szállítmányokban mind az alapterület, mind a hasznos teher korlátokká válhat.

Az alapterületet hatékonyan kihasználó, de szükségtelen tárasúlyt növelő raklap-kialakítás továbbra is csökkentheti a szállítható kereskedelmi rakomány mennyiségét. A nehéz termékeknél ezért a raklap súlya ugyanolyan figyelmet érdemel, mint a lábnyom.

A 40 láb-os konténerek nagyobb rakodási rugalmasságot kínálnak

A 40 méteres konténerek nagyobb raklapszámot és hosszabb rakodási mintákat képesek befogadni, így a tájolás tervezése különösen fontos. A raklap méretétől függően a vegyes orientáció csökkentheti a holtteret, amely egyébként a konténer oldalán vagy hátulján maradna.

A hosszabb rakodási terveknél azonban figyelembe kell venni a rakomány rögzítését és a súlyelosztást is. A raklapok számának maximalizálása a stabil súlyeloszlás fenntartása nélkül később gyakorlati kezelési problémákat okozhat.

A rakomány túlnyúlása tönkreteheti a hatékony raklapelrendezést

Az egyik leggyakoribb tervezési hiba, hogy csak névleges raklapméretek alapján számítják ki a rakodást.

Ha egy 1200 × 1000 mm-es raklapon a fedélzeten túlnyúló kartondobozok, zacskók vagy ipari alkatrészek vannak, a konténer ténylegesen a nagyobb rakomány lábnyomát látja – nem a rajzra nyomtatott raklapspecifikációt.

Még a szerény túlnyúlás is zavarhatja az egymás melletti rakodást, csökkentheti a konténer falai körüli távolságot vagy érintkezést hozhat létre a szomszédos rakományok között. Növelheti a csomagolás sérülésének kockázatát is, ha a rakomány szállítás közben a konténerhez vagy a szomszédos raklapokhoz súrlódik.

Az ellenkező állapot, a túlzott alányúlás szintén helyet veszíthet. Ha a rakomány a raklapfedélzetnek csak egy kis részét foglalja el, a raklap több alapterületet és anyagot fogyaszthat, mint amennyit a termék ténylegesen igényel.

Az ismétlődő exportprogramok esetében ezért a raklap lábnyomát a következők körül kell kialakítani:

• a rakomány tényleges hossza és szélessége,
• elfogadható élhézag,
• csomagolási tolerancia,
• terhelés stabilitása, és
• konténer betöltési tájolás.

A raklap magassága és a fedélzet kialakítása befolyásolja a függőleges hasznosítást

A konténertervezés során a padlórakodás kapja a legtöbb figyelmet, de a raklap magassága is befolyásolhatja a hasznosítható kapacitást.

A teljes rakománymagasság magában foglalja magát a raklapszerkezetet, a rakomány magasságát, az egymásra rakott rétegeket, valamint a berakodáshoz és rögzítéshez szükséges távolságot. Azokban a szállítmányokban, ahol két megrakott raklap vagy több termékréteg van függőlegesen egymásra rakva, még a raklapmagasság viszonylag kis növekedése is meghatározhatja, hogy az elrendezés praktikus marad-e.

A fedélzet vastagsága csak egy része a magassági egyenletnek

A raklap magasságát a következők befolyásolják:

• fedélzet vastagsága,
• borda mélysége,
• láb magassága,
• villabejárati engedély, és
• általános öntött geometria.

A magasság csökkentése javíthatja a köbös kihasználtságot, de a kialakításnak lehetővé kell tennie a targoncák vagy a raklapemelő targoncák helyes beszállását, és elegendő szerkezeti mélységet kell fenntartania a rakomány megtartásához.

A fröccsöntött fa raklapoknál az integrált bordák és lábak lehetővé teszik a gyártók számára, hogy pontosabban optimalizálják a szerkezetet, mint egyszerűen minden szakaszt ugyanannyival csökkenteni. A cél a szükségtelen magasság eltávolítása, miközben megőrzi a kezelhetőséget és a szükséges merevséget.

A raklap súlya a konténer hasznos teherbírása lehet

A raklap táratömege a teljes szállított tömeg része. Amikor egy szállítmány közel van a konténer hasznos terhelhetőségi határához, a csomagoláshoz felhasznált minden kilogramm csökkenti a kereskedelmi rakomány számára elérhető súlyt.

Vegyünk egy egyszerű illusztrációt. Ha az egyik raklapkialakítás 18 kg, a másik pedig 14 kg, a különbség 4 kg raklaponként. 20 raklapon keresztül, ami 80 kg-mal kevesebb csomagolótömeget jelent a konténerben.

Egy nagy éves szállítási program során a halmozott különbség jelentőssé válhat. A könnyebb raklapok azonban nem jelentenek automatikusan fuvarmegtakarítást. Ha a konténer térfogata korlátozza, nem pedig hasznos teher, a raklap súlyának csökkentése csekély további rakománykapacitást eredményezhet.

Éppen ezért a raklap súlyát a rakomány sűrűségével együtt kell figyelembe venni. Nehéz gépek, fém alkatrészek és sűrű építőipari termékek nagyobb hasznot húzhatnak a raklap tára súlyának csökkentéséből, mint a könnyű áruk, amelyek megtöltik a tartályt a súlyhatár elérése előtt.

Az egymásba ágyazható raklapok javítják az üres raklapos konténerek kihasználtságát

A megrakott raklap és az üres raklap kihasználtsága különböző probléma.

Rakodáskor a fő tényezők a rakomány lábnyoma, a raklap méretei, a teljes tömeg és a halmozási feltételek. Amikor a raklapok üresek, saját alakjuk határozza meg, hogy mennyi tárolási és szállítási mennyiséget fogyasztanak.

A hagyományos, nem fészkelhető raklapok szinte teljes magasságát megtartják egymásra rakva. Egy egymásba ágyazható öntött raklap lehetővé teszi, hogy az egyes raklapok egy része beférjen az alatta lévő raklapba, csökkentve ezzel az effektív kötegmagasságot.

Ez a különbségtétel azért fontos, mert a raklapok kis mértékben változtathatják meg a megrakott konténerek számát, ugyanakkor jelentősen csökkenthetik a logisztikai költségeket, ha üres raklapokat tárolnak, áthelyeznek vagy visszaküldenek.

Az egyirányú raklaprendszereket üzemeltető exportőrök számára a kompakt üres tárolás is csökkentheti a raktárterületet a raklap használata előtt.

Szabványos raklapméret vagy egyedi méret: melyik a jobb exportra?

A szabványosításnak egyértelmű előnyei vannak. A szabványos raklapok könnyebben beszerezhetők, cserélhetők és integrálhatók a bejáratott raktári rendszerekkel. A targoncákat, állványokat, szállítószalagokat és az ügyfélberendezéseket is nagyobb valószínűséggel közös méretek alapján tervezik.

A rögzített exporttermékek azonban néha előnyt jelenthetnek az egyedi alapterületen, különösen akkor, ha a rakomány méretei nem illeszkednek hatékonyan egy szabványos raklaphoz.

Az egyedi raklapfejlesztésnek nem szabad csak egy újabb raklap behelyezésére koncentrálnia. Figyelembe kell venni a szerszámköltséget, a rendelési mennyiséget, a targonca kompatibilitását, az ügyfél raktári követelményeit és a csere elérhetőségét is.

Ezért nem mindig a legkisebb raklap vagy az a raklap a legjobb exportra, amely a legtöbb elméleti konténerszámot adja. A tervezés az, amely a legjobb általános logisztikai eredményt hozza létre.

Hogyan számítsák ki a vevők a raklapok és konténerek kihasználtságát rendelés előtt

A konténer tervezését a rakománynál kell kezdeni, nem a raklapkatalógussal. Egy gyakorlati folyamat több lépésre osztható.

A raklapoptimalizálásnak figyelembe kell vennie a teljes logisztikai rendszert

A raklapok számának maximalizálása egy konténeren belül csak akkor hasznos, ha a kapott raklap még mindig működik az ellátási lánc többi részében.

Egy egyedi raklap, amely növeli a konténerek kihasználtságát, de problémákat okoz a raktári szállítószalagokon, nem illeszkedik a vevőállványokhoz vagy korlátozza a targoncák elérését, több költséget generál, mint amennyit megtakarít.

A jobb megközelítés a teljes logisztikai rendszer értékelése:

A fröccsöntött fa raklapok esetében a gyártási folyamat rugalmasságot biztosít a tervezőknek a lábnyom, a bordák, a lábak, a fedélzet vastagságának, a raklap magasságának és a teljes tömegnek a meghatározott alkalmazási körben történő beállításához. De minden változtatást ellenőrizni kell a rakomány, a kezelési mód és a szerkezeti követelmények alapján.

A konténerek jobb kihasználása a konténer betöltése előtt kezdődik

A konténer hatékonyságának jelentős részét a raklaptervezés szakaszában határozzák meg. A lábnyom szabályozza a padló elrendezését, a rakomány túlnyúlása megváltoztatja a tényleges szállítási méretet, a raklap magassága befolyásolja a köbös kihasználtságot, a raklap súlya hozzájárul a hasznos rakományhoz, és az elhelyezhetőség befolyásolja az üres raklapok mozgását és tárolását.

Az exportgyártók számára ezért nem egyszerűen az a legjobb raklapkialakítás, amelyik a legmagasabb terhelési besorolással vagy a legalacsonyabb vételárral rendelkezik. Ez az a raklap, amely a legkevesebb hely- és anyagfelhasználással illeszkedik a termékhez, a konténerhez és a downstream logisztikai rendszerhez.

Ha a szállítmányokat nagymértékben megismétlik, a raklap lábnyomának, a tárasúlyának vagy az üres raklap beágyazásának még szerény javulása is felhalmozódhat több száz konténer között. A raklaptervezést ezért a konténeroptimalizálás részeként kell kezelni, nem pedig a logisztikai terv véglegesítése után hozott külön csomagolási döntésként.